Határozatlan idejű jogviszony határozott idejűvé történő módosításából eredő hátrányok jutalmazás jogcímén történő kompenzálására kötött megállapodásból eredő igény érvényesítése [1992. évi XXIII. törvény 15. § (1) a), 49/N. § (1) a), 59. § (2)].
Tényállás:
A munkáltató a köztisztviselővel kötött megállapodás alapján annak határozatlan idejű jogviszonyát határozott idejűvé alakította át, ugyanakkor vállalta, hogy az átalakításból származó hátrányokat a jogviszony megszűnése esetén jutalmazással enyhíti. A kinevezés meghosszabbításra került, majd a munkáltató előbb határozott, utóbb határozatlan idejű foglalkoztatást ajánlott fel, amit a köztisztviselő elutasított, a jutalom megfizetése iránt keresetet nyújtott be. A munkáltató szerint mérlegelési jogkörbe tartozó döntés ellen a köztisztviselő nem fordulhatott volna bírósághoz. A megállapodás a köztisztviselőnek felróható okból hiúsult meg, így kompenzációra nem jogosult.
Döntés:
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a per tárgyát nem a munkáltatói mérlegelési jogkörbe tartozó jutalom megfizetése, hanem a megállapodásból eredő igény képezi. Ezt az igényt a kinevezés meghosszabbítása nem érintette. A megállapodás a továbbfoglalkoztatás ellehetetlenüléséhez, mint felfüggesztő feltételhez kötötte a kompenzáció megfizetését. A jogviszony fennállása alatt a munkáltató további határozott, illetve határozatlan időtartamra szóló foglalkoztatásra is ajánlatot tett. Ezt a köztisztviselő nem fogadta el, így jogviszonya a határozott idő lejártával megszűnt. Tehát a továbbfoglalkoztatás ellehetetlenülése nem a munkáltató oldalán következett be, így a köztisztviselő kompenzációra nem jogosult.
(Mfv.I.10.274/2008/4.)